Összefogás Nyirádért Egyesület Honlapja - Nyirád

Mint minden falu, így Nyirád történetének is szerves része a községben működő egyház: templom és plébánia története.

 

Történelmi előzmények

Első említés egy Mindenszentek tiszteletére emelt kápolnáról található 1247-ből, ekkor a falu a Kaplony nemzetség birtoka volt, majd Zelandus püspök fivére kapta meg. A XII. század második felétől azonban már a veszprémi püspök birtokaként tartják számon.

Kápolnája a XIII. századvégi birtokharcok közepette elpusztul. Az új egyházat 1332-ben szentelték föl. 1333-ban Péter nevű pap vezeti a nyirádi egyházközséget.

1353-ban újabb utalást találunk arra, hogy Nyirád a veszprémi püspök birtokaként gyarapszik, fejlődik, népe szervezett közösségként él a környék falvaival együtt.

1443-ban a püspök és Bodó Miklós között létrejött egyezségben ezt olvashatjuk: „Sümeg várát a püspök bírja Nyirád faluval együtt.” Rá egy évre a Debrentei Hinfiek a Nyirád birtokot elpusztították, a jobbágyokat kifosztották.

A török veszedelem idején a falu lakossága nyugatra a sümegi vár védelme alá húzódtak vissza, a falu kb. 170 évig üres volt és minden elpusztult.

A török visszaszorítása után lassan népesült be ez a vidék és lassan indult meg az élet. 1710-ben a veszprémi püspök még mindig Sümegen székel, és innen irányítja az egyházmegyét.

 

A plébánia újjászervezése

A nyirádi plébániát Acsády püspök szervez újjá 1725-ben és rábízza a szomszédos Káptalanfa, Bodorfa, Nagyhany községeket is.

Az igazi megújulás és hitélet apostola Padányi Bíró Márton püspök volt, aki 87 plébániát szervezett újjá, és indított lendületes vallási életet. Ő építette Sümegen a plébánia-templomot, a püspöki rezidenciát. A deáki püspökbirtokon Szent Vendel kápolnát építtetett. Neki köszönheti a nyirádi templom mai három barokk oltárát, ill. egy miséző-kelyhet is adományozott.

        Az 1725-ben romjaiból újjáépült középkori templom a lendületes fejlődés és a népesség szaporodása miatt ötven év múlva kicsinek bizonyult, ezért megnagyobbították, és barokk formában újjáépítették. A munkálatok szorgalmazója Dervalics György, nyirádi plébános volt. A templom építése 1775. július 13-tól 1777. november 19-ig tartott, a költségeket a királyi kincstárból fedezték. Akkor vált a templom boltíves cseréppel fedett, hegyes, magas téglatornyú barokk épületté. Az oltárkép 1737-ből való, mely nagyon eredeti módon ábrázolja a Szentháromságot: az Atya ölében tartja halott fiát, és fölöttük a Szentlélek galamb alakban látható. A harangot 1801-ben már veszprémi kanonokként szintén Dervalics György adományozta. Az ő nyirádi szolgálata alatt (1843-1877.) készült el a keresztelőkút 1783-ban. Ő kezdte el írni a plébánia krónikáját is.

       A templom nemcsak a falu legnagyobb épülete, de a környék legnagyobb temploma is. A torony 27 m magas, a falak 12 méteresek. A templombelső hajója 33 m hosszú, a külső falfelület 1350 m2. Az épületet fakerítés vette körül, keletről és nyugatról egy-egy kapuval. A bejárat előtt, a keleti kapun kívül nagy kereszt állt.

        A falu közepén épült magas templom ki volt téve a Bakony e részén gyakori viharoknak és egyéb csapásoknak. A templom tornyát 1865-ben villámcsapás érte, az oldalfalon és a boltíves mennyezeten nagy kárt okozva. 1890 körül földrengés rázta meg az épületet: végighasadt a boltív újabb károk keletkeztek a boltíveken és az északi falon. A hatóságok a templomot életveszélyesnek nyilvánították és bezárták. Megoldásképpen három vasat építettek be és ezzel próbálták a falak további szétnyílását megakadályozni.  

A repedések azonban tovább nagyobbodtak és a püspök, a deáki intéző javaslatára, elrendelte a templom újjáépítését. Ez a munka sok kritikát váltott ki és szakszerűsége illetve szükségszerűsége máig nem tisztázott.

A Historia Domus krónikása szerint így történt a munka:

" A deáki intéző javaslatára a püspök elrendelte a templom újjáépítését. Az intézővel fennálló rokoni kapcsolatok miatt Bognár János építési vállalkozót bízták meg a templom átépítésével. Ez aztán ott is rombolt, ahol nem kellett volna. Lebontatta a sérült északi falat és az egész boltozatot. Sőt a szentély falát és a kórus hármas boltívét is, ahol semmi hiba nem volt. Ugyanígy hibátlan volt a téglából épült torony is, amely szintén a lebontás sorsára jutott. A régi, gyönyörű, boltíves mennyezet helyett készült a mostani lapos mennyezet, mely nem illik az épület stílusához. 1909. július 1-től 1910. július 1-ig dolgoztak rajta "

Sajnos a krónikásnak igaza volt. A könnyű deszka mennyezet nemcsak nem illik a templom stílusához, de kivitelezése is szakszerűtlen. A teljes mennyezetet 1996-ban le kellett bontani és átépíteni, de eredeti stílusát, szépségét ezzel nem nyerte vissza.

   A templom 1899-ben új orgonát kapott, Dallos Alajos tüskevári orgonakészítő kivitelezésében. Az orgona 1 manuálos, pedálos, 10 regiszteres. Szerkezete pneumatikus táskás. A hangszert a század folyamán többször felújították, átalakították. Különös értéke, hogy eredeti ón homlokzatsípjai megmaradtak, melyeket hazánk legtöbb templomában az első világháború során hadi célokra beolvasztottak.

1895-ben a Rózsafüzér társulat Lourdesi Szűzanya tiszteletére emelt oltárt, ekkor formálták át a már meglévő oltárt Jézus Szíve tiszteletére.

 

A század során még többször kapott kisebb nagyobb felújításokat. A háborús események sebeit 1956. nyarán Földi Elemér plébános úr idejében tüntették el.  Fehérre meszelték kívülről és kijavították a torony hibáit is. Komoly családi hozzájárulással készült 1970-ben, Tóth László püspök idejében a következő munka. Ebben az időben a nyirádi bauxitbánya termelésének nagyobbik részét a templom melletti keskeny úton szállították el. A gépek okozta rázkódások és a nagy por nem vált a javára. Ezért kapott ebben az időben a környezet színével egyező, bauxit színű külső vakolatot.    1984-ben statikai megerősítés vált szükségessé, s ekkor készült az utolsó teljes külső felújítás és a teljes tetőcsere is. A cél az volt, hogy visszakapja eredeti barokk dekorációját és színeit. A festéshez azonban, minden valószínűség szerint, nem a kellő minőségű anyagot használták, mivel a kezdetben ragyogó színek néhány rövid év alatt lekoptak, kifakultak. A nagy költséggel elkészült, szépen megtervezett munka így majdnem értelmért vesztette. Az utolsó nagyszabású munkát 1996-ban végezték el. Ennek során lebontották a század elején készült lapos mennyezetet, kicserélték a gerendákat a toronyban is. A falakat körbe vízzáró vakolattal látták el.

A falu fölé emelkedő hatalmas méretű templom ma is a falu dísze. Messze, több kilométerre ellátszik, messziről fel kell figyelni rá.

 Plébánia

 

A plébánialakás, a plébánia alapításakor, 1724-ben épült. Azt az első épületet, amely 70 évig szolgálta a plébániát, 1795-ben teljesen lebontották és a mai barokk épület készült a helyébe. Inkább reprezentatív épület volt, mint praktikus lakóház. Az utcai szoba kellemes, barokk boltozatos helyiség. A többi egészségtelen kis helyiség, kellő ablaknyílások nélkül. Az évek során sokszor próbálták modernizálni, de az alapvető tervezési hibákat sosem sikerült kiküszöbölni. Az épület 200 éves, barokk jellege, mutatós oromfala és a nagyterem stukkói miatt igen kellemes külső benyomást kelt. Ezek miatt, s ezeket védve az OFM, mint a falu legöregebb és említésre méltó épületét műemlék jellegűvé nyilvánította, és ezzel védetté tette.  

Ez egyben azt is jelentette, hogy semmiféle bontáshoz, átalakításhoz nem járultak hozzá. Így vált szükségessé egy új, a kornak megfelelő plébánia lakás építése. Az új épület hátra a kertbe került, hogy elkerüljék az utca zajait, és kellő távolságra kerüljön a szomszédos gazdasági épületektől is. A régi épületben maradt a könyvtár, az 1800 előtti iratanyag, és sok kellék amit a templomban nem lehet elhelyezni.

 

Nyirád plébánosai

 

• Rogács Mihály        1755 – 1758.
• Tellus János            1758 – 1759.
• Darvalics György    1760 – 1786.
• Hornyik János         1786 – 1796.
• Guller Ignác            1797 – 1831.
• Ballasa Gábor         1831.
• Héring Alajos          1831 – 1843.
• Cserhák József       1843 – 1877.
•  Andalics Lajos       1877 – 1927.
• Stágl Ernő              1927 – 1947.
• Surányi Lajos          1947 – 1955.
• Dr. Földi Elemér    1955 – 1959.
• Tóth László            1959 – 1973.
• Markos Antal         1973 – 1981.
• Dr Burucs László    1981 – 1988.
• Simon János            1988 –

Németh Andrásné